A világ közepén

Nézz rám!

Ide a koronát!

Minden dalban

Ablakom nyitva áll

Halott ügy

Hajt a vérem

Lebegés

Az elmúlt boldogság dala

Szokd meg a zenét!

Játszd az eszed…

Szokd meg a zenét!

(Kellermann – Varga)

 

Ahogy ideköltöztél, a fejed helyett szöget vertél a falba
Felakasztott
ad a képeket, és berendezted az életed
Ha meghívtad minden vendéged, és beleőrültem a zajba
Én csak “Élem az életem”
Te nem érted a lényeget

Minden hang zavar, ez a hangzavar, amiben élek
Hogyan is mondjam ezt el neked, ha magadat észre nem veszed?
Egyetlen dolog van, amit most én kérek
Tudod, azt az egyet:
Egy kis csendet

Nem, nem, nem...

Szokd meg végre, új zene szól
Változz te, és ne harcolj
Mert dönget a basszus, szól a gitár
Üvölt a hangfal éjjel-nappal
Szokd meg a zenét!

Szokd meg a zenét!

Ha már belém kötöttél, a nyugodt estéimnek keresztbe tettél
Elmondtad az érveidet, és felforgattad az életemet
Ha már darabokra szedted szét az idegeimet
És akaratomon kívül végighallgattam a lemezeidet

Ne nézz így rám, mintha nem értenéd!
Neked kéne értened engem, szokd meg végre a zenét!
Csak egyetlen dolog van, amit most én kérek
Tudod, azt az egyet:
Egy kis csendet

Szokd meg végre, új zene szól…

Vissza