A világ közepén

Nézz rám!

Ide a koronát!

Minden dalban

Ablakom nyitva áll

Halott ügy

Hajt a vérem

Lebegés

Az elmúlt boldogság dala

Szokd meg a zenét!

Játszd az eszed…

Ablakom nyitva áll

(Kellermann – Varga)

 

Túl messze ült, hogy arcát lássam
Tudtam, hogy engem néz, de hagytam
Az ablakból figyelt rég
Nem tudta, hogy kilesték

Kíváncsi szemek tüzén égtem
Tekintetét még most is érzem
De különös volt a tél
Elmúlt, s te elmentél

Nem történt semmi más talán
Megláttál, és rég enyém voltál
Még várom, hogy újra megtalálj
Ablakom nyitva áll

Házfalaink majd’ összeértek
Már én akartam a közelséget
De különös volt a tél
Elmúlt, s te elmentél

Milyen különös volt a tél
Akartál, de elmentél

Nem történt semmi más talán
Megláttál, és rég enyém voltál
Még várom, hogy újra megtalálj
Ablakom nyitva áll

Vissza